Madarakban gazdag új évet kíván minden madárbarátnak a Városi Madarak!!
2015. december 31.
2015. december 27.
5 éves a Városi Madarak
5 éve működik a Városi Madarak, tájékoztat a városi madárfajokról, segít az etetésükben, itatásukban, tanácsokat és tippeket ad a madárbarátoknak.Ezen alkalomból a weboldalon kicsit átalakult az egyes madarak tulajdonsági táblázata, valamint ehhez hozzájött a "névmagyarázat"'. Minden madárfajnak egyedi latin neve van. Ezt magyarázza meg röviden és érthetően.
Újdonság, hogy itt a blogon az oldalsávban, a facebookon (és hamarosan a weboldalon is) megjelent a feliratkozó ablak. Az információ áradatban gyakran elvesznek a madarakkal kapcsolatos fontos és érdekes hírek, tippek, ötletek. Így egy összefoglalóban nem maradhat le semmilyen fontos dologról.
Hamarosan pedig egy különleges funkcióval is bővül a Városi Madarak! Ne maradjon le és iratkozzon fel az összesítőre!Sok madarat kíván a Városi Madarak
2015. december 24.
2015. december 20.
"Feletti és "alatti" tápláléktípusok
Arról már szó esett, hogy mivel érdemes a madarakat eteti. Ám az időjárás változásával érdemes, sőt szükséges a különböző tápláléktípusokat is változtatni. Miért is fontos ez?
Minden madár más. Más a mérete, felépítése, csőre, igénye stb. Két tápláléktípus különböztethető meg: röviden a "feletti" és az "alatti" tápláléktípusok.
Fontos ezeket észben tartani és ügyelni rá, mivel ha csak "feletti" táplálékkal etetünk, akkor a fagyok beálltával nem jutnak táplálékhoz a madarak, illetve csak akkor, ha felmelegszik az idő, vagy pont rásüt a nap és felenged. "Alatti" táplálékként jó, ha napraforgómagot helyezünk ki.
Emellett az enyhébb időben jobban kedvelik a zsiradékban gazdag eledeleket, mint például a cinegegolyót.
Persze az az ideális, ha minden típusból található az etetőben, így minden időben megtalálják a megfelelő táplálékot. Apróságok ezek és nem is feltétlen szükséges betartani! Lehet csak "alatti" táplálékokkal is etetni.
+1: az itatás! Télen is érdemes itatni a madarak, mivel előfordulnak csapadékmentes időszakok. Enyhén cukros vízzel érdemes őket itatni, valamint az itatót érdemes napos helyre tenni, mivel a napsütés hatására az esetlegesen befagyott víz olvadni kezd.
Vannak madaras képei? Ossza meg! Küldje el képeit a varosimadarak@gmail.com email címre! A képek kikerülnek a Városi Madarak facebook oldalára.
- A feletti, azaz a 0°C feletti táplálékok a cinegegolyó, a gyümölcsök, zsiradékok, szalonnabőr. Ezek az ételek a fagy beálltával megdermednek, megfagynak és fogyasztásuk a gyengébb csőrű madarak számára nehézkes.Például a zöldike rovarevő életmódja miatt gyengébb a csőre, így egy-egy fagyott cinegegolyó farigcsálása több energiát emészt fel, mint amennyit a táplálék bevitele adhatna.
- Az alatti, azaz a 0°C alatti táplálékok a különböző magvak, dió és szilárd táplálékok. Ezek a eledelek kemény fagyoknál sem mennek tönkre, fagynak meg, így biztosítanak táplálékot a madaraknak. Legáltalánosabb a napraforgómag. Szinte az összes madár kedvence, ám gyorsan elfogy.
Fontos ezeket észben tartani és ügyelni rá, mivel ha csak "feletti" táplálékkal etetünk, akkor a fagyok beálltával nem jutnak táplálékhoz a madarak, illetve csak akkor, ha felmelegszik az idő, vagy pont rásüt a nap és felenged. "Alatti" táplálékként jó, ha napraforgómagot helyezünk ki.
Emellett az enyhébb időben jobban kedvelik a zsiradékban gazdag eledeleket, mint például a cinegegolyót.
Persze az az ideális, ha minden típusból található az etetőben, így minden időben megtalálják a megfelelő táplálékot. Apróságok ezek és nem is feltétlen szükséges betartani! Lehet csak "alatti" táplálékokkal is etetni.
+1: az itatás! Télen is érdemes itatni a madarak, mivel előfordulnak csapadékmentes időszakok. Enyhén cukros vízzel érdemes őket itatni, valamint az itatót érdemes napos helyre tenni, mivel a napsütés hatására az esetlegesen befagyott víz olvadni kezd.
Vannak madaras képei? Ossza meg! Küldje el képeit a varosimadarak@gmail.com email címre! A képek kikerülnek a Városi Madarak facebook oldalára.
2015. november 22.
Mit, hogyan, mikor? - Madáretetés
Etetési időszak. Mivel, hogyan és mikor etessünk? Kis összefoglaló a téli eledelekről és azok kihelyezési módjáról, időzítéséről, valamint az itatásról.
A napi hőmérséklet alig éri el az 5 °C-ot, lassan bárhol hullhat hó, a fák már kopaszok és lassan a december is itt van.
Most már igazi etetési időszak van.
Aki még nem kezdte el az etetést, az tegye meg mihamarabb. Itt van néhány tipp, hogy mit érdemes kirakni és azt hogyan is érdemes.
- A legáltalánosabb téli eledel a napraforgó mag. Szinte minden madár szereti. Beruházható egy önetető is a mérhetetlen kosz és magtörmelék elkerülése érdekében, de tálalható cserépben, vagy virágalátétben is. Enyhébb és fagyos időben is adható a madaraknak. Ami talán hátránya, hogy nagyobb mennyiségeket is képesek elfogyasztani, így hamar kiürül az etető.
- A városi madarak kedvenc csemegéje a dió. Magas az olajtartalma, hihetetlen gyorsasággal tud elfogyni. Fagyos és enyhe időben is kitehető. Virágalátétben, virágcserépben, vagy bármilyen tárlóedényben is tartható. Különösen a rejtőzködő életmódot folytató csuszka csalogatható az etető közelébe.
- Vannak olyan madarak, melyeknek más-más a kedvence. Erre is jó a magkeverékek. Megfigyelhető, hogy milyen fajok látogatják az etetőt, így akár személyre szabottan, fajspecifikusan etethetőek a madarak. Emellett elősegíti a változatos táplálkozást. A magkeveréket inkább fagyos időben ajánlott kitenni. Érdemes egy önetetőbe tenni, nehogy szétszórják a madarak.
- Különféle gyümölcsök is kitehető az etetőbe: alma, körte, szőlő, bodza, csipkebogyó, kökény stb. A nagyobb gyümölcsökből vágjunk ki több szeletet, ezzel megkezdjük, így segítünk a gyengébb csőrű madaraknak. Fagyos időben megkeményednek, ezért inkább csak enyhébb időben alkalmazandó.
- A cinegegolyó, mint a nevében is benne van, inkább a cinegék és a kisebb testű madarak (zöldike, verebek) farigcsálják előszeretettel. Inkább az enyhébb időben fogy, de vannak olyan példányok, amelyek fagyban is kopogtatják.
- A szalonnabőr is finom csemege lehet a kinti madaraknak. Fára, szögre kifüggesztve előszeretettel csipegetik.
A téli madáritatás igen fontos tényező, ugyanis ebben az időszakokban is előfordulnak csapadékmentes napok, hetek. Itatni szinte bármiben lehet. Virágalátétben, önitatóban, vizes edényben. Ám télen másabb a helyzet, mint nyáron. Mínusz fokban a víz megfagy. De bevethető néhány trükk. Először is az itató kerüljön napos helyre. Ha a nap rásüt, a jég teteje megolvad, így lesz némi folyadék a madarak. Másodszor az itató feltöltésekor ne hideg, hanem langyos vizet használjunk. Ne legyen meleg sem, mert nem tesz jót a madaraknak. Emellett a vízben oldjunk fel néhány gramm kristálycukrot. Amellett, hogy plusz energiabevitelt jelent, a cukor megváltoztatja a víznek a szerkezetét, így kb. mínusz 4 fokon kezd el csak fagyni.
Vannak madaras képei? Ossza meg! Küldje el képeit a varosimadarak@gmail.com email címre! A képek kikerülnek a Városi Madarak facebook oldalára.
2015. november 8.
Etetés: teszt-időszak
A változékony időjárás megnehezíti a dolgunkat, hogy mikor is kezdjünk etetni. Hol tavasziasan meleg, hol téliesen hideg van. Emellett azt sem lehet tudni, hogy menni táplálékot találnak maguknak a madarak.
Kiválóan alkalmas indítani egy teszt-időszakot, amelyben megfigyelhetőek különböző dolgok. Dió, napraforgómag, vagy egy cinegegolyó kihelyezése remek eszköz lehet. A madaraknak kell egy-két nap mire megtalálják a kihelyezett táplálékot. A megtalálási idővel és az elfogyott táplálék mennyiségével mérhető, hogy etessük-e tovább a madarakat, vagy még várhatunk vele néhány hetet. Ha három nap után találják meg és alig fogyott belőle, nyugodtan kint hagyható az táplálék, amíg el nem fogy. Ekkor a természetben még találnak megfelelő mennyiségű táplálékot, nincsenek rászorulva az etetésre. Ám ha nagyon gyorsan megtalálják, el is fogy, akkor kezdődhet az etetési szezon. Természetesen ezzel a tesztel csak a helyi, lokális környék táplálék-mennyiségét tudjuk felmérni, ami maximum néhány kilométer.
Az etetési időszak hamarosan elkezdődik, sőt valahol már el is kezdődött. Ilyenkor is érdemes néhány tippet és trükköt bevetni. A gyenge, fagyos estékben a kihelyezett itatókban megfagy a víz, de ha kevés cukrot is belekeverünk , akkor kb. mínusz 4-6 fokig is kitolható a fagyás kezdeti pontja. Télen is fontos az itatás, ezért a víz napos helyre tétele is tovább segíti, hogy mindig legyen víz a madarak számára.
Minden madár mást szeret, ez tény. Bár nagyon hidegben bármilyen táplálékot elfogyasztanak, lehetőleg legyen választék. Egy erős csőrű meggyvágónak, nem okoz feltörni egy diót, de egy rovarevő tengelicnek már igen. A legáltalánosabb étek a napraforgómag. Nagy mennyiségben is vásárolható a piacokon, állateledeles boltokban, valamint ára is barátságos. Magas az olajtartalma, így szinte az össze faj kedveli.
A kifejezetten kinti madarak számára is kapható magkeverék ára kissé drága, mégis előnyös lehet, mivel minden madár megtalálja benne a maga kedvenc csemegéjét, emellett változatosan is táplálkozhatnak. Szintén kedvenc a dió, ami hihetetlen gyorsasággal tud elfogyni. Nálam addig nem is esznek mást a madarak, amíg találnak diót az etetőben. A diónak is magas az olajtartalma. A héjas diót csak az erős csőrű madarak tudják, de a dióbelet már mindegyikük tudja fogyasztani. A cinegegolyót, mint ahogy a nevében is benne van, főként a kistestű madarak (cinegék, verebek) fogyasztják. Nem más mint állati zsiradék különböző magokkal összekeverve. Otthon is könnyen elkészíthető: felolvasztott zsírba magokat szórunk és megvárjuk, míg visszadermed és máris adható a madaraknak. Hátránya a magokkal szemben, hogy fagyos időben megkeményedik és a gyengébb csőrű madarak nem tudnak enni belőle. Hasonlóan, főképp enyhe időben alkalmazandó a különböző gyümölcsök. Egy nagyobb alma, körte, bogyós gyümölcsök szintén egy-egy madár kedvence, előszeretettel fogyasztják.
Fontos, hogy odafigyeljünk a madarakra, hogy mikor igénylik a tényleges etetést, így megóvható a környék ökológiája, nem mellesleg tavasszal meghálálják majd gyönyörű csicsergésükkel.
További, az etetéssel kapcsolatos információk itt találhatók:
http://varosimadarak.hupont.hu/23/etetes
Nincs erkélyed, kerted, de etetnéd a madarakat? Itt a magoldás: az ablakpárkány-etető:
http://varosimadarak.hupont.hu/22/teli-madarvedelem-az-ablakparkanyon
Kiválóan alkalmas indítani egy teszt-időszakot, amelyben megfigyelhetőek különböző dolgok. Dió, napraforgómag, vagy egy cinegegolyó kihelyezése remek eszköz lehet. A madaraknak kell egy-két nap mire megtalálják a kihelyezett táplálékot. A megtalálási idővel és az elfogyott táplálék mennyiségével mérhető, hogy etessük-e tovább a madarakat, vagy még várhatunk vele néhány hetet. Ha három nap után találják meg és alig fogyott belőle, nyugodtan kint hagyható az táplálék, amíg el nem fogy. Ekkor a természetben még találnak megfelelő mennyiségű táplálékot, nincsenek rászorulva az etetésre. Ám ha nagyon gyorsan megtalálják, el is fogy, akkor kezdődhet az etetési szezon. Természetesen ezzel a tesztel csak a helyi, lokális környék táplálék-mennyiségét tudjuk felmérni, ami maximum néhány kilométer.
Az etetési időszak hamarosan elkezdődik, sőt valahol már el is kezdődött. Ilyenkor is érdemes néhány tippet és trükköt bevetni. A gyenge, fagyos estékben a kihelyezett itatókban megfagy a víz, de ha kevés cukrot is belekeverünk , akkor kb. mínusz 4-6 fokig is kitolható a fagyás kezdeti pontja. Télen is fontos az itatás, ezért a víz napos helyre tétele is tovább segíti, hogy mindig legyen víz a madarak számára.
A kifejezetten kinti madarak számára is kapható magkeverék ára kissé drága, mégis előnyös lehet, mivel minden madár megtalálja benne a maga kedvenc csemegéjét, emellett változatosan is táplálkozhatnak. Szintén kedvenc a dió, ami hihetetlen gyorsasággal tud elfogyni. Nálam addig nem is esznek mást a madarak, amíg találnak diót az etetőben. A diónak is magas az olajtartalma. A héjas diót csak az erős csőrű madarak tudják, de a dióbelet már mindegyikük tudja fogyasztani. A cinegegolyót, mint ahogy a nevében is benne van, főként a kistestű madarak (cinegék, verebek) fogyasztják. Nem más mint állati zsiradék különböző magokkal összekeverve. Otthon is könnyen elkészíthető: felolvasztott zsírba magokat szórunk és megvárjuk, míg visszadermed és máris adható a madaraknak. Hátránya a magokkal szemben, hogy fagyos időben megkeményedik és a gyengébb csőrű madarak nem tudnak enni belőle. Hasonlóan, főképp enyhe időben alkalmazandó a különböző gyümölcsök. Egy nagyobb alma, körte, bogyós gyümölcsök szintén egy-egy madár kedvence, előszeretettel fogyasztják.
Fontos, hogy odafigyeljünk a madarakra, hogy mikor igénylik a tényleges etetést, így megóvható a környék ökológiája, nem mellesleg tavasszal meghálálják majd gyönyörű csicsergésükkel.
További, az etetéssel kapcsolatos információk itt találhatók:
http://varosimadarak.hupont.hu/23/etetes
Nincs erkélyed, kerted, de etetnéd a madarakat? Itt a magoldás: az ablakpárkány-etető:
http://varosimadarak.hupont.hu/22/teli-madarvedelem-az-ablakparkanyon
2015. augusztus 21.
Érdekességek a madarakról V. Verebek
 |
| Házi veréb |
Veréb. A legelterjedtebb madárfaj a világon. Főként emberi segítséggel, betelepítéssel terjedt el. Igazi világpolgár, szinte a Föld bármely pontján találkozhatunk vele. Különböző országokban különböző nevekre hallgat. Angolul house sparrow, franciául moineau doméstique, spanyolul gorrión doméstico, németül haussperling, olaszul passera europea, lengyelül wróbel, portugálul pardal, míg japánul lesuzume.
1850-től az európai őshaza emlékére és a New York-i Central Park kártevőinek irtására házi verebeket kezdtek betelepíteni az USÁ-ba. Ám 25 éve alatt néhány államban már a túlszaporodásuk ellen intézkedéseket kellett bevezetni.
Mao Ce-tung elnök a szemes vetemény ellen 1958-ban harcot hirdetett a verebek ellen. Elrendelte, hogy a parasztok a földjeiken riogassák a verebeket, hogy végül elpusztuljanak. A terv bevált, a parasztok a madártetemekkel fényképezték maguk és két évig a termésátlag is igen magas volt. Ám a verebek nem csak magokat, hanem rovarokat, hernyókat is fogyasztanak. Két év után hatalmas sáskajárás pusztított és éhínség sújtotta az országot.
Emellett az Egyesült Királyság leggyakoribb madara a veréb. A brit Királyi Madárvédelmi Társaság 470 000 fő segítségével felmérte a brit sziget madarait. 80 faj 8 millió egyede közül a legtöbbet a házi verébből számoltak.
Amellett, hogy történelme van, jelene is igen érdekes. A megfigyelések érdekességeket is felfedtek. Például a verebek különleges módszerrel törik fel a magokat. Alsó állkapcsukat addig mozgatják előre-hátra, amíg a maghéj részben kinyílik, mag oldalirányba mozgatják, így a teljes maghéjat eltávolítják. Ugyanezt a technikát alkalmazzák a pintyek is.
Mivel a madaraknak állandó testhőmérsékletük van, energiájuk kb. 20%-át hasznosítják erre a célra. A kisebb a madaraknak testtömegükhöz viszonyítva többet esznek. Ez azt jelenti, hogy egy 30 grammos házi verébnek kb. 15 gramm hámozott magot kell megennie. Hideg időben 1-2 napig bírják ki élelem nélkül. Nagyobb testű madaraknál egy hét is lehet. A verebek egy trükköt is bevetnek fészkük védelme érdekében. Mindkét szárnyukat maguk mögött húzzák, így hagyják hátra fészküket. A ragadozó, aki nagy jutalomban bízva, egérnek hiszi a kis verebet, ám hoppon marad, miután elrepül.
Ha odafigyelünk, egy-egy park, vagy sövényes mélyén hallható erőteljes csipogása Hangja is közkedvelt, főként Amerikában. Ugyanis egy internetes felmérést készítettek a madarak énekének szépségéről. Ezen a listán tizedikként szerepel a mezei veréb.
 |
| Mezei veréb |
A történelem néhány pontjához is kapcsolódik. Az Észak-Amerikai indiánok szerint a földön, porban játszó verebek esőt jeleznek, ha viszont a vízben virgonckodnak, száraz idő várható.
1850-től az európai őshaza emlékére és a New York-i Central Park kártevőinek irtására házi verebeket kezdtek betelepíteni az USÁ-ba. Ám 25 éve alatt néhány államban már a túlszaporodásuk ellen intézkedéseket kellett bevezetni.
Mao Ce-tung elnök a szemes vetemény ellen 1958-ban harcot hirdetett a verebek ellen. Elrendelte, hogy a parasztok a földjeiken riogassák a verebeket, hogy végül elpusztuljanak. A terv bevált, a parasztok a madártetemekkel fényképezték maguk és két évig a termésátlag is igen magas volt. Ám a verebek nem csak magokat, hanem rovarokat, hernyókat is fogyasztanak. Két év után hatalmas sáskajárás pusztított és éhínség sújtotta az országot.
Emellett az Egyesült Királyság leggyakoribb madara a veréb. A brit Királyi Madárvédelmi Társaság 470 000 fő segítségével felmérte a brit sziget madarait. 80 faj 8 millió egyede közül a legtöbbet a házi verébből számoltak.
Amellett, hogy történelme van, jelene is igen érdekes. A megfigyelések érdekességeket is felfedtek. Például a verebek különleges módszerrel törik fel a magokat. Alsó állkapcsukat addig mozgatják előre-hátra, amíg a maghéj részben kinyílik, mag oldalirányba mozgatják, így a teljes maghéjat eltávolítják. Ugyanezt a technikát alkalmazzák a pintyek is.
Mivel a madaraknak állandó testhőmérsékletük van, energiájuk kb. 20%-át hasznosítják erre a célra. A kisebb a madaraknak testtömegükhöz viszonyítva többet esznek. Ez azt jelenti, hogy egy 30 grammos házi verébnek kb. 15 gramm hámozott magot kell megennie. Hideg időben 1-2 napig bírják ki élelem nélkül. Nagyobb testű madaraknál egy hét is lehet. A verebek egy trükköt is bevetnek fészkük védelme érdekében. Mindkét szárnyukat maguk mögött húzzák, így hagyják hátra fészküket. A ragadozó, aki nagy jutalomban bízva, egérnek hiszi a kis verebet, ám hoppon marad, miután elrepül.
Ha odafigyelünk, egy-egy park, vagy sövényes mélyén hallható erőteljes csipogása Hangja is közkedvelt, főként Amerikában. Ugyanis egy internetes felmérést készítettek a madarak énekének szépségéről. Ezen a listán tizedikként szerepel a mezei veréb.
2015. augusztus 7.
Érdekességek a madarakról VI. Rigók és vörösbegyek
 |
| Vörösbegy |
Mindketten előszeretettel fogyasztanak rovarokat, ki az avarban, ki a levegőben. Valaha német parasztok foglyul ejtettek vörösbegyeket, hogy házaikban természetes rovarirtóként használják őket. Emellett más „használati tárgyként” is használható a vörösbegy. Egy 1839-es városi kalendárium szerint az európai vörösbegyek érkezése az eső első jele.
 |
| Tisztán tartott énekes rigó fészek |
A takarítási praktikáik is hasonlóak. A lehető legtisztábban tartják fészküket. Fiókáik hártyás zsákokba ürítik salakanyagaikat, ezeket a szülők felkapják, és máshol eldobják. Így tisztán és fertőzésmentesen tudják tartani fészküket.
Minden madár élete nehéz. Mégis a rigók túlélési aránya jobb a vörösbegyeknél. A rigó fiókák többsége megéri az ivarérett kort, addig négyből csak egy vörösbegy lesz ivarérett.
Számos ország választ magának egy-egy madarat, mint az ország nemzeti madarak. Az Egyesült Királyság madara a vörösbegy, Máláé a kék kövirigó, Norvégiáé a vízirigó, Svédország a feketerigót, míg a Törökország a szőlőrigót tekinti nemzeti madarának.
 |
| Énekes rigó |
 |
| Fekete rigó |
2015. július 11.
Fekete, fehér, meg egy kis szín
Új madárfajjal bővült a weboldal. A madárral itt lehet megismerkedni: http://varosimadarak.hupont.hu/60/szarka
2015. június 5.
A magányosnak látszó fióka legtöbbször nem is magányos.
Május elejétől augusztusig tart a fiókaszezon, ilyenkor rengeteg bejelentést kapunk megmentendő madarakról. Pedig a legtöbbjük nem árvult el, ezért a legnagyobb segítség számukra az, ha nem fogjuk be, ha pedig már megtettük, a megtalálás helyén mielőbb elengedjük őket. A mentésre szoruló egészséges fiókák gondozása legtöbbször jóval könnyebb feladat, mint a sérült felnőtt egyedeké, könnyen etethetők és az esetek túlnyomó többségében gond nélkül felnövekednek és elengedhetők.
Énekesrigó-fiókák (Fotó: Nagy Károly).
Kezeljük helyén a dolgot!
Ne felejtsük el, hogy nem akkor vagyunk felelős madárvédők, ha a természeti törvények ellen dolgozva bármi áron meg akarunk menteni minden egyes madarat, fészekaljat és fiókát! Erre csak a veszélyeztetett fajok esetében van szükség, de a legfőbb cél ott is a megfelelő élőhelyi viszonyok helyreállítása, mert enélkül az ilyen állatok végül csak állatkertekben maradhatnak fenn.
Meg kell értenünk, hogy a ragadozók, a betegségek és balesetek okozta elhullás a természeti folyamatok szerves része. Éppen ezen hatások ellensúlyozása érdekében költ a legtöbb kis- és közepes testméretű énekesmadár évente kétszer (esetleg háromszor), évi akár harmincnál is több fiókát felnevelve. Mivel ezek a fajok több évig, akár egy évtizedig is élhetnek, stabil állomány fennmaradásához nincs szükség minden fióka túlélésére. Sőt, ez kimondottan kedvezőtlen lenne, mivel olyan állományrobbanást eredményezne, melynek következtében rövid időn belül elfogyna a táplálék, betegségek terjednének el, és az állomány magától összeomlana.
A gyakori énekesmadarak fiókáinak mentése nem természetvédelmi, hanem természetvédelmi szemléletformáló tevékenység. A fiókamentés a nem veszélyeztetett madaraknál elsősorban az emberek lelkiismeretének megnyugtatásáról, tenni akarásának kielégítéséről szól. Legyünk tisztában azzal, hogy ha egyetlen ilyen faj fiókáját sem mentenénk meg, az állományok azt sem éreznék meg, még a városokban sem. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne segítsünk a madarakon − ebben segít ez az oldal is −, de ezt csak ott, akkor és úgy tegyük, hogy a jó szándék ne okozzon nagyobb kárt a madaraknak!
A magányos(nak tűnő) tollas fióka többnyire nem árva fióka!
Az embereket cselekvésre késztető magányos(nak tűnő) fióka állapot legtöbbször nem a véletlen, nem baleset következménye, hanem a madarak túlélését segítő, finoman hangolt viselkedési mechanizmus.
Az ágak között szabadon (nem odúban) költő madarak fészekaljaira – a tojásokra és különösen az eleségkérő hangot adó fiókákra – nagy kockázatot jelentenek a ragadozók. Ezért ezek a fajok a teljes önállósodás, a tökéletes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket, egymástól és a fészektől mindinkább eltávolodva - a szülők segítségével - magányosan próbálnak túlélni. A kézenfekvő kockázatok mellett ennek a viselkedésnek az az előnye, hogy lerövidül az az időszak, amikor a fészket megtaláló ragadozó a teljes fészekaljat el tudja pusztítani. Mivel a korai fészekelhagyó madarak ekkor még nem önellátóak és a teljes értékű repülés eléréséig 5-10 napig még fejlődniük kell, a szülők a sűrű növényzetben rejtőzködő fiókákkal hanggal tartják a kapcsolatot, így találják meg és etetik folyamatosan őket.
Az ilyen viselkedésű fajok fészkeinek mérete is csak akkora, és konstrukciója is olyan (gyengébb anyagokból áll és kevésbé strapabíró, mint például a gallyfészkek), hogy a maximum 70%-os fejlettségi állapotú (méretű) fiókák befogadására alkalmasak, ezért az ezt a méretet és életkort elérő fiataloknak el is kell hagyniuk a fészket, mivel abban egyszerűen fizikailag nem férnek el többé.
A részleges fészekhagyó madarak fiókái gyakran a szülők riasztó hangjára ugrálnak ki a fészekből, és ezzel - mintha egy ajtó záródna be - egy korszak is lezárul az életükben. Ezért nem nagyon érdemes a visszahelyezésükkel kínlódni, mert szinte bizonyosan nem maradnak meg ott, amint elvesszük a kezünket, az első zajra rugóként pattannak ki.
A képen is látszik, hogy az öt (!) fekete rigó fióka a teljes röpképesség
elérése előtt mát több mint egy héttel alig fér el a fészekben, ezért
el is kell hagyniuk azt (Fotó: Orbán Zoltán).
Ez a korai fészekelhagyó viselkedés - bár kisebb mértékben - az odúköltő fajokra (cinegék, verebek, seregély, erdei fülesbagoly stb.) is jellemző. Ezeknek a madaraknak a repülni még nem vagy csak részben tudó fiataljai fejlett ösztönös rejtőzködő és túlélő biológiai programmal rendelkeznek. Keresnek maguknak egy jó búvóhelyet, és ott keveset mozogva meghúzódnak, majd meghallva az eleséggel érkező szülők hangját, válaszolnak erre, így tudatva az öreg madarakat a búvóhelyükről. Ez a kommunikáció nem egyirányú, a szülők speciális hangokkal hívni, irányítani is tudják a fiókákat; ennek köszönhetően lépésről-lépésre mind távolabb vezetik őket a fészek veszélyes (ismerhetik a ragadozók) közelségéből vagy a ragadozóktól (kutya, macska), az embertől.
Amennyiben tisztában vagyunk a korai fészekelhagyó viselkedés okaival és működésével, az alábbiakban olvasható információk segítségével jobb döntéseket hozhatunk arról, hogy melyik fióka szorul segítségre, és melyiket kell megfogás nélkül tovább engedni, maximum a közeli sűrűbe menekíteni.
Bár nem madárvédelmi kérdés, de az erdőn-mezőn a fűben rejtőzködve lapuló őzgidákat sem kellene összeszedni. Ezek a borjak szinte soha nem árvák, őket két szoptatás között a közelben legelő (csak a közeledő ember miatt megriadó) suták magukra hagyják, de mindig visszatérnek hozzájuk. Mivel az őzeknek Magyarországon szinte nincs természetes ragadozójuk (néhány hegyvidéki hiúz, farkas és elsősorban télen a kóbor kutyák kivételével), és az utódnevelési időszakban vadászni sem lehet rájuk, a gidák ritka kivételtől eltekintve mindig számíthatnak az anyjukra.
Melyik fiókát NEM kell megmenteni?
Énekesmadarak esetében a teljes testükön repülőtollakkal fedett; jól szaladó, a szárnyukkal eközben erőteljesen verdeső és valamilyen szinten repülni képes; élénken menekülő; az ágakon stabilan megkapaszkodni tudó; nem bágyadt; láthatóan nem beteg vagy legyengült madarakat ne "mentsük" meg! Ezek a fiókák az esetek túlnyomó többségében az előző fejezetben részletezett túlélő stratégia alapján cselekednek és nem árvák. Befogásukkal értelmetlenül kiszakítjuk őket a normális fejlődési környezetükből, azt kockáztatva, hogy a természeteshez képest hiányos táplálásunkkal csont- és tollfejlődési problémákat okozunk nekik.
A helyszűke (és a ragadozóveszély) miatt a fészket a fejlődés korai szakaszában
elhagyó fiókák (a következő két képen fekete rigó) a közeli sűrű ...(Fotó: Orbán Zoltán).
A fenti, nem megmentendő kategóriába tartozó, jól kitollasodott fiókák esetében különleges helyzetet jelentenek a hosszabb ideig - több napig vagy akár hétig - tartó esős, az évszakhoz képest hűvös időszakok. Ha ilyenkor átázott madarat találunk, az alábbiakat tehetjük:
Papírzsebkendőkkel, vászondarabbal (ing sarkával) óvatosan itassunk fel annyi vizet a tollazatról, amennyit csak tudunk ezek megsértése, szétzilálása, a tollcsévék megtörése nélkül.
Ha a fióka belefér a két tenyerünkből képzett helyre, akkor nagyra nyitott szájjal, lassan fújjunk rá meleg levegőt mindaddig, amíg meg nem szárad (úgy, mint amikor télen a kezünket melegítjük a leheletünkkel). Amennyiben autóval vagyunk, erre a célra a jármű fűtésrendszerét is használhatjuk.
Amint a madár megszáradt és felelevenedett (az átázott állat letargikus, alig vagy egyáltalán nem mozog és általában a szeme is csukva van), tegyük egy közeli ágra, bokor alá, közben ügyeljünk arra, hogy ne ázzon át ismét.
Amennyiben a közelben lakunk, egy-két órára akár haza is vihetjük a madarat, majd a megszárítását, esetleges megetetését (lásd az Etetés és itatás című fejezetben) követően a lehető legrövidebb időn belül vigyük vissza a megtalálás helyére és a fentiekben leírt módon engedjük el.
A tyúkfélék, a ludak és récék fiókái – utóbbiak a főváros belterületein is gyakoriak – fészekhagyók, a kikelést követően néhány órával elhagyják a fészket, és a szülők vezetésével - a vízimadarak - a közeli tavakra, folyószakaszokra húzódnak, ahol kevés ragadozó fenyegeti őket. Ezeknek a fajoknak a fiókái születésüktől önellátók, maguk keresik meg a táplálékukat; a testvérek közelsége és a szülők jelenléte a ragadozók elleni védelem és a túlélés szabályainak megtanulása miatt fontos. Ha a településen ilyen réce családdal találkozunk, az a legjobb, ha segítünk nekik (terelgetés) eljutni a legközelebbi vízhez (általában ennek közelében költenek).
Melyik fiókát kell menteni?
Bármely madárfaj esetében igaz, hogy a csupasz (sokszor még nem kinyílt szemű), állni és járni nem tudó, csak fehér pehelytollakkal fedett testű fiókák segítségre szorulnak. Ugyanilyen alapelv, hogy a bármilyen korú sérült, a szárnyát vagy a lábát furcsán tartó, lógató, vérző sebű fiókák is beavatkozást igényelnek.
A nagyobb testű fajok, elsősorban a gólyák és a ragadozó madarak – különösen a sasok – már teljesen kitollasodott, a felnőtt egyedekhez hasonló megjelenésű és méretű fiókái csak a tökéletes röpképesség elérésével vállnak önállóvá (de nem önellátóvá!), ezért ha ilyen madarat találunk, rajtuk is segíteni kell. Ilyenkor az a legjobb, ha a közelben (általában a fejünk felett) többnyire megtalálható fészekbe kerülnek vissza (sokszor a Tűzoltóság vagy az ELMŰ segítségével) a fiókák.
Elsősorban a települési madaraknál fordulhat elő, hogy extrém helyre költenek. Ilyenkor - ha úgy érezzük, hogy a fészekalj veszélyben van - szintén érdemes beavatkozni, de ezt tényleg csak akkor tegyük meg, ha esély sincs a biztonságos kirepülésre.
Milyen fiókát találtam?
Az első kérdés annak minél pontosabb meghatározása, hogy milyen korú és milyen táplálkozású madárfiókáról van szó. A legrosszabb, és szerencsére ritkább eset, hogy még csupasz és vak fiókákat találunk. Ezek a madarak csak néhány órásak vagy naposak, még szinte mozgásképtelenek, ezért ha a földön találjuk őket, tudhatjuk, hogy a fészekkel nagy baj történt, leszakadt vagy kilyukadt. Az ilyen fiatal madarak nem képesek magukhoz hívni a szülőket, így segítség nélkül biztosan elpusztulnak. A tollas, aktívan mozgó, szaladni és kicsit repülni is képes fiókákat többnyire nem kell megmenteni, mert ők már elhagyták a fészket (lásd az előző fejezetet).
Ha olyan fiatal madarakról van szó, amiket néhány napig vagy egy-két hétig nevelnünk kell, jó tudni, hogy milyen táplálkozású fajjal lehet dolgunk. Az egyenes, csipesszerű csőr rovarevő, a tövénél vastag, kúpos csőr magevő madárra utal; a kampós csőr, az erős karmos lábak a ragadozó madarakra jellemzőek, és ha a szemek egymás mellett, nem pedig a fej két oldalán helyezkednek el, akkor valamelyik bagolyfaj, általában az erdei fülesbagoly fiókájával hozott össze bennünket a sors. A következő lépés a fiókák állapotának felmérése, ami némi tapasztalatot igényel, ennek hiányában figyeljünk az árulkodó jelekre. A gubbasztás, a csukott szem, a felborzolt tollazat, a letargia rossz jel, a furcsán álló végtagok sérülésre utalnak; a remegés, furcsa mozgás hátterében mérgezés, agyrázkódás, öröklött idegrendszeri megbetegedés állhat. Figyeljük meg a madár szemét, ebben a szülői tapasztalat sokat segít, mert a beteg fióka szeme ugyan olyan fénytelen vagy éppen ellenkezőleg csillogó, mint egy beteg kisgyereké. Ha egy fióka a megtalálását követő egy-két órán belül nem kezd el tátogni vagy sipítozva táplálékot kérni, akkor valószínűleg beteg vagy sérült.
Hogyan fogjam meg?
A megmentendő fiókák egyik legfontosabb jellemzője, hogy megfogásuk egyszerű, gyakorlatilag csak fel kell venni őket a földről. Ha a madár nem fér el a markunkban vagy nagyon agresszív, a legjobb, ha egy pokróccal, ronggyal, ennek hiányában pulóverrel vagy inggel borítjuk le. A fej letakarása megnyugtatja még az ilyen vad állatokat is, és egyszerűbbé teszi a megfogásukat.
Szállítás és elhelyezés
Nagyon kicsi, csupasz fiókák esetében egy műanyag margarinos dobozt béleljünk ki száraz fűvel vagy papírzsebkendővel, és ebbe a mesterséges fészekbe tegyük a csöppségeket. Ha hűvösnek érezzük az időt, az etetések közti szünetekben egy könnyű ronggyal vagy papírzsebkendővel letakarhatjuk a fészket. Tollasodó vagy már tollas fiókánál egy sok szellőző lyukkal ellátott papírdoboz a legjobb szállító, és rövid távú elhelyezési hely. A lecsukott tetejű doboz védett, sötét, kiegyenlített hőmérsékletű környezete segít megnyugtatni a madarakat. A dobozba érdemes néhány marék füvet, szénát vagy szalmát tenni, de az újságpapír bélelés is jó az ürülék felszívásához (naponta cseréljük az almot!), ami fontos a madarak tollazatának tisztán tartása miatt. Kisebb madarak esetén érdemes a papírdoboz két szemközti oldalán átszúrni egy ujjnyi vastag ágat, és erre ültetni az erre már alkalmas méretű fiókákat. Hosszú távon a nagy fiókákat érdemes megfelelő méretű, több ülőrúddal ellátott madárkalitkában elhelyezni. Ha ezt macskamentes helyre tudjuk a szabadba kiakasztani, jó esélyünk van arra, hogy a fiókák csipogását meghallja egy felnőtt fajtárs, és a rácsokon keresztül akár etetni is kezdi őket. Ez azért különösen kívánatos, mert így a visszavadítás és a tanítás folyamata is egyszerűbb és gyorsabb.
Etetés és itatás
A macskák számára készült konzervhús; a túróból, reszelt sajtból, főtt tojásból álló keverék; a forrázott lisztkukac; a nyers marhahús (elsősorban szív) az elsősegély jellegű madáretetés alapanyagai. A megtalálást (a madarak ekkor vannak a legrosszabb állapotban) követő első néhány etetéskor a táplálékfalatkákat - gyors energia utánpótlásként - szőlőcukorba (oldat vagy por) is márthatjuk. Ezek a „húsevő” táplálékok a még nem önellátó magevők felneveléséhez is megfelelőek, mert a legtöbbjük rovartáplálékot is hord a fiókáinak.
A fiókanevelés fontos táplálékkiegészítője a gyógyszertárakban olcsón beszerezhető kalcium-foszfát és a multivitamin por. Előbbi a magas fehérjetartalmú élelem előidézte gyors csontnövekedést segíti, megakadályozza az angolkór (puha, meggörbülő csontok, gyenge ízületek) kialakulását, a multivitamint pedig nélkülözhetetlen az egészséges, a majdani repülésre alkalmas tollazat kifejlődését. A kalciumba akár mindegyik vagy minden második táplálék falatot érdemes beleforgatni – ha nem tapad, előtte mártsuk vízbe -, a multivitamin esetében elegendő minden etetéskor egy-egy ilyen falatot adni minden madárnak.
Kezdetben az oválisra gyúrt vagy ilyen alakúra vágott falatok ne legyenek vastagabbak a csőr átmérőjének felénél, és ne legyenek hosszabbak a csőrnél. Ha a fiókák már megszoktak minket és aktív tátogással kérik az élelmet, ennél nagyobb „gombócok” is adhatók. Az etetéshez a legjobb hosszú szárú, lekerekített végű fém csipeszt használni, mert ezzel a táplálékot mélyen a torokba tudjuk tolni. Ha a fióka nem tátog, nem nyitja ki a közeledésünkre a csőrét, mutató és hüvelykujjunkkal felülről fogjuk meg, majd óvatosan nyissuk szét a csőrt addig, hogy a csipesszel a falatot a szájnyílásba tudjuk csúsztatni. A falatokat érdemes az itatóvízbe mártani, mert ez könnyíti a nyelést, és egyben gondoskodik a vízutánpótlásról is. Az etetett fiókát érdemes a doboz szélére vagy az ujjunkra ültetni. Ha még nem tud kapaszkodni, ugyanakkor nagyon ugrál (különösen az etetés elején, amikor még farkaséhes), borítsuk rá a 45 fokban megdöntött, félig csukott tenyerünket úgy, hogy a nyaka és a feje az összeérintett hüvelyk és mutató ujjunk között bukkanjon ki.
Az etetés gyakorisága kapcsán általános szabály, hogy a hangosan enni kérő fiókákat mindig meg lehet etetni, minél kisebb a madár, annál gyakrabban, de legalább óránként mindenképpen nézzünk rá a madárra, és kínáljuk meg. Csak nappal etessünk (a bagoly fiókákat is), mert éjjel mind a madaraknak, mind nekünk pihennünk kell. Egy csupasz énekesmadár fióka felnevelése 2-3 hétig tarthat, míg egy nagy, már majdnem repülős fiókáról sokszor csak 2-3 napig kell gondoskodnunk.
A galamb- és gerlefiókák etetése némileg bonyolultabb a rovarevőkénél (a fiókáikat a magevők is rovarral etetik) és a ragadozókénál, mert ezek begytejjel táplálják az utódaikat. Az ilyen árváknak kezdetben naposcsibe indítótápot kell beáztatni, és levágott tűcsonkú műanyag fecskendővel határozottan a csőrébe juttatni. A fióka növekedésével párhuzamosan kukorica-, napraforgó- és búzadara keverékre térhetünk át, amit hasonlóan kell a madárba diktálnunk. A fióka néhány etetés után már aktívan kéri a táplálékot, ami nagyban megkönnyíti az etetésüket. A hatalmasra táguló begyű fiókákat (a begy teltsége egyben visszajelzést ad az szükséges mennyiségről) érdemes ritkábban, esetenként alaposan jóllakatva etetni.
Felkészítés az elengedésre
Amint a fiókák elég nagyok a járásra, kapaszkodásra, tegyük őket egy megfelelő méretű madárkalitkába. Ebben az etetés is könnyebb, mivel a csipesszel a rácson keresztül is benyújtható az ennivaló. A kalitkában a fiókáknak kellő terük van a mozgásra, szárnypróbálgatásra, ami elengedhetetlen az önálló életre való felkészülésben. Amint a madarak a kalitkába kerültek, a kézből történő etetés mellett egy tálkában mindig legyen előttük megfelelő táplálék és víz is, hogy gyakorolhassák az önálló táplálkozást és ivást. Nagyon fontos, hogy ekkorra már tisztában legyünk a „madarunk” felnőttkori táplálkozásával, mert a megevőknek (kúpos csőr) apró szemű magvakat kell az etetőtálkába helyeznünk. Rovarevők esetében élő lisztkukacot, baglyoknak egy mélyebb műanyag dobozban élő egeret vagy sáskát, tücsköt adjunk, hogy gyakorolhassák a vadászatot. Az idő előrehaladtával fokozatosan csökkentsük az etetések gyakoriságát, így késztetve a fiókákat az önállósodásra. Legalább néhány nappal az elengedés előtt a kalitkát nappalra tegyük ki a szabadba, árnyékba (ügyeljünk, hogy a macska ne érhesse el), hogy a madarak szokják a klímát. Ha van egy kis szerencsénk, egy öreg madár felfedezi a kicsiket, és a gondozásába veszi, etetni kezdi őket. Végül a fiókákat egy bőséges etetés után engedjük el egy bokros, erdős helyen, a nappali madarakat a délelőtti, a baglyokat a késő esti órákban.
Hova vihetjük a talált fiókákat?
Amennyiben nincs időnk vagy lehetőségünk heteken át gondozni a mentett fiókákat, juttassuk el őket a megfelelő szakintézetbe. A madarakat befogadó intézmények néhány kivételes esetet nem számítva nem tudnak kimenni az állatokért, korlátozott anyagi lehetőségeik miatt csak akkor tudnak segíteni, ha a madarak már hozzájuk kerültek! Ezért a legjobb megoldás, ha felhívjuk a legközelebbi madármentő állomást vagy állatkertet, majd mi magunk visszük be a fiókákat. Az alábbi linkek segítik a tájékozódást, de a tudakozó 198-as számán is megkérdezhetjük a szervezet aktuális telefonszámát és címét:
Magyar Állatkertek Szövetsége
Hortobágyi Madárkórház Alapítvány
Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Górés tanyai madármentő állomás
Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság Chernel kerti Madárvédelmi Mintatelep
(tel.: Horváth Ildikó 94/563-174, 94/563-175)
MME Fenékpusztai madárgyűrűző és madármentő állomás
(Benke Szabolcs: 20/519-2721)
Madármentő Állomás Mályi
(Lehozczky Krisztián: 30/689-2727)
Ócsai Madárgyűrűző Állomás
Vadmadárkórház Természetvédelmi Alapítvány
(Dr. Berkényi Tamás: 30/946-4991)
Ne felejtsük el, hogy ha nem közszolgálatot ellátó, ingyenes madármentő állomásra vagy állatkertbe, hanem állatorvoshoz visszük az esetleg sérült vagy beteg fiókákat, a kezelés költségét - ami akár több tízezer Ft is lehet- nekünk kell kifizetnünk!
Forrás: MME (http://www.mme.hu/maganyos_fiokat_talaltam)
Énekesrigó-fiókák (Fotó: Nagy Károly).
Kezeljük helyén a dolgot!
Ne felejtsük el, hogy nem akkor vagyunk felelős madárvédők, ha a természeti törvények ellen dolgozva bármi áron meg akarunk menteni minden egyes madarat, fészekaljat és fiókát! Erre csak a veszélyeztetett fajok esetében van szükség, de a legfőbb cél ott is a megfelelő élőhelyi viszonyok helyreállítása, mert enélkül az ilyen állatok végül csak állatkertekben maradhatnak fenn.
Meg kell értenünk, hogy a ragadozók, a betegségek és balesetek okozta elhullás a természeti folyamatok szerves része. Éppen ezen hatások ellensúlyozása érdekében költ a legtöbb kis- és közepes testméretű énekesmadár évente kétszer (esetleg háromszor), évi akár harmincnál is több fiókát felnevelve. Mivel ezek a fajok több évig, akár egy évtizedig is élhetnek, stabil állomány fennmaradásához nincs szükség minden fióka túlélésére. Sőt, ez kimondottan kedvezőtlen lenne, mivel olyan állományrobbanást eredményezne, melynek következtében rövid időn belül elfogyna a táplálék, betegségek terjednének el, és az állomány magától összeomlana.
A gyakori énekesmadarak fiókáinak mentése nem természetvédelmi, hanem természetvédelmi szemléletformáló tevékenység. A fiókamentés a nem veszélyeztetett madaraknál elsősorban az emberek lelkiismeretének megnyugtatásáról, tenni akarásának kielégítéséről szól. Legyünk tisztában azzal, hogy ha egyetlen ilyen faj fiókáját sem mentenénk meg, az állományok azt sem éreznék meg, még a városokban sem. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne segítsünk a madarakon − ebben segít ez az oldal is −, de ezt csak ott, akkor és úgy tegyük, hogy a jó szándék ne okozzon nagyobb kárt a madaraknak!
A magányos(nak tűnő) tollas fióka többnyire nem árva fióka!
Az embereket cselekvésre késztető magányos(nak tűnő) fióka állapot legtöbbször nem a véletlen, nem baleset következménye, hanem a madarak túlélését segítő, finoman hangolt viselkedési mechanizmus.
Az ágak között szabadon (nem odúban) költő madarak fészekaljaira – a tojásokra és különösen az eleségkérő hangot adó fiókákra – nagy kockázatot jelentenek a ragadozók. Ezért ezek a fajok a teljes önállósodás, a tökéletes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket, egymástól és a fészektől mindinkább eltávolodva - a szülők segítségével - magányosan próbálnak túlélni. A kézenfekvő kockázatok mellett ennek a viselkedésnek az az előnye, hogy lerövidül az az időszak, amikor a fészket megtaláló ragadozó a teljes fészekaljat el tudja pusztítani. Mivel a korai fészekelhagyó madarak ekkor még nem önellátóak és a teljes értékű repülés eléréséig 5-10 napig még fejlődniük kell, a szülők a sűrű növényzetben rejtőzködő fiókákkal hanggal tartják a kapcsolatot, így találják meg és etetik folyamatosan őket.
Az ilyen viselkedésű fajok fészkeinek mérete is csak akkora, és konstrukciója is olyan (gyengébb anyagokból áll és kevésbé strapabíró, mint például a gallyfészkek), hogy a maximum 70%-os fejlettségi állapotú (méretű) fiókák befogadására alkalmasak, ezért az ezt a méretet és életkort elérő fiataloknak el is kell hagyniuk a fészket, mivel abban egyszerűen fizikailag nem férnek el többé.
A részleges fészekhagyó madarak fiókái gyakran a szülők riasztó hangjára ugrálnak ki a fészekből, és ezzel - mintha egy ajtó záródna be - egy korszak is lezárul az életükben. Ezért nem nagyon érdemes a visszahelyezésükkel kínlódni, mert szinte bizonyosan nem maradnak meg ott, amint elvesszük a kezünket, az első zajra rugóként pattannak ki.
A képen is látszik, hogy az öt (!) fekete rigó fióka a teljes röpképesség
elérése előtt mát több mint egy héttel alig fér el a fészekben, ezért
el is kell hagyniuk azt (Fotó: Orbán Zoltán).
Ez a korai fészekelhagyó viselkedés - bár kisebb mértékben - az odúköltő fajokra (cinegék, verebek, seregély, erdei fülesbagoly stb.) is jellemző. Ezeknek a madaraknak a repülni még nem vagy csak részben tudó fiataljai fejlett ösztönös rejtőzködő és túlélő biológiai programmal rendelkeznek. Keresnek maguknak egy jó búvóhelyet, és ott keveset mozogva meghúzódnak, majd meghallva az eleséggel érkező szülők hangját, válaszolnak erre, így tudatva az öreg madarakat a búvóhelyükről. Ez a kommunikáció nem egyirányú, a szülők speciális hangokkal hívni, irányítani is tudják a fiókákat; ennek köszönhetően lépésről-lépésre mind távolabb vezetik őket a fészek veszélyes (ismerhetik a ragadozók) közelségéből vagy a ragadozóktól (kutya, macska), az embertől.
Amennyiben tisztában vagyunk a korai fészekelhagyó viselkedés okaival és működésével, az alábbiakban olvasható információk segítségével jobb döntéseket hozhatunk arról, hogy melyik fióka szorul segítségre, és melyiket kell megfogás nélkül tovább engedni, maximum a közeli sűrűbe menekíteni.
Bár nem madárvédelmi kérdés, de az erdőn-mezőn a fűben rejtőzködve lapuló őzgidákat sem kellene összeszedni. Ezek a borjak szinte soha nem árvák, őket két szoptatás között a közelben legelő (csak a közeledő ember miatt megriadó) suták magukra hagyják, de mindig visszatérnek hozzájuk. Mivel az őzeknek Magyarországon szinte nincs természetes ragadozójuk (néhány hegyvidéki hiúz, farkas és elsősorban télen a kóbor kutyák kivételével), és az utódnevelési időszakban vadászni sem lehet rájuk, a gidák ritka kivételtől eltekintve mindig számíthatnak az anyjukra.
Melyik fiókát NEM kell megmenteni?
Énekesmadarak esetében a teljes testükön repülőtollakkal fedett; jól szaladó, a szárnyukkal eközben erőteljesen verdeső és valamilyen szinten repülni képes; élénken menekülő; az ágakon stabilan megkapaszkodni tudó; nem bágyadt; láthatóan nem beteg vagy legyengült madarakat ne "mentsük" meg! Ezek a fiókák az esetek túlnyomó többségében az előző fejezetben részletezett túlélő stratégia alapján cselekednek és nem árvák. Befogásukkal értelmetlenül kiszakítjuk őket a normális fejlődési környezetükből, azt kockáztatva, hogy a természeteshez képest hiányos táplálásunkkal csont- és tollfejlődési problémákat okozunk nekik.
A helyszűke (és a ragadozóveszély) miatt a fészket a fejlődés korai szakaszában
elhagyó fiókák (a következő két képen fekete rigó) a közeli sűrű ...(Fotó: Orbán Zoltán).
A fenti, nem megmentendő kategóriába tartozó, jól kitollasodott fiókák esetében különleges helyzetet jelentenek a hosszabb ideig - több napig vagy akár hétig - tartó esős, az évszakhoz képest hűvös időszakok. Ha ilyenkor átázott madarat találunk, az alábbiakat tehetjük:
Papírzsebkendőkkel, vászondarabbal (ing sarkával) óvatosan itassunk fel annyi vizet a tollazatról, amennyit csak tudunk ezek megsértése, szétzilálása, a tollcsévék megtörése nélkül.
Ha a fióka belefér a két tenyerünkből képzett helyre, akkor nagyra nyitott szájjal, lassan fújjunk rá meleg levegőt mindaddig, amíg meg nem szárad (úgy, mint amikor télen a kezünket melegítjük a leheletünkkel). Amennyiben autóval vagyunk, erre a célra a jármű fűtésrendszerét is használhatjuk.
Amint a madár megszáradt és felelevenedett (az átázott állat letargikus, alig vagy egyáltalán nem mozog és általában a szeme is csukva van), tegyük egy közeli ágra, bokor alá, közben ügyeljünk arra, hogy ne ázzon át ismét.
Amennyiben a közelben lakunk, egy-két órára akár haza is vihetjük a madarat, majd a megszárítását, esetleges megetetését (lásd az Etetés és itatás című fejezetben) követően a lehető legrövidebb időn belül vigyük vissza a megtalálás helyére és a fentiekben leírt módon engedjük el.
A tyúkfélék, a ludak és récék fiókái – utóbbiak a főváros belterületein is gyakoriak – fészekhagyók, a kikelést követően néhány órával elhagyják a fészket, és a szülők vezetésével - a vízimadarak - a közeli tavakra, folyószakaszokra húzódnak, ahol kevés ragadozó fenyegeti őket. Ezeknek a fajoknak a fiókái születésüktől önellátók, maguk keresik meg a táplálékukat; a testvérek közelsége és a szülők jelenléte a ragadozók elleni védelem és a túlélés szabályainak megtanulása miatt fontos. Ha a településen ilyen réce családdal találkozunk, az a legjobb, ha segítünk nekik (terelgetés) eljutni a legközelebbi vízhez (általában ennek közelében költenek).
Melyik fiókát kell menteni?
Bármely madárfaj esetében igaz, hogy a csupasz (sokszor még nem kinyílt szemű), állni és járni nem tudó, csak fehér pehelytollakkal fedett testű fiókák segítségre szorulnak. Ugyanilyen alapelv, hogy a bármilyen korú sérült, a szárnyát vagy a lábát furcsán tartó, lógató, vérző sebű fiókák is beavatkozást igényelnek.
A nagyobb testű fajok, elsősorban a gólyák és a ragadozó madarak – különösen a sasok – már teljesen kitollasodott, a felnőtt egyedekhez hasonló megjelenésű és méretű fiókái csak a tökéletes röpképesség elérésével vállnak önállóvá (de nem önellátóvá!), ezért ha ilyen madarat találunk, rajtuk is segíteni kell. Ilyenkor az a legjobb, ha a közelben (általában a fejünk felett) többnyire megtalálható fészekbe kerülnek vissza (sokszor a Tűzoltóság vagy az ELMŰ segítségével) a fiókák.
Elsősorban a települési madaraknál fordulhat elő, hogy extrém helyre költenek. Ilyenkor - ha úgy érezzük, hogy a fészekalj veszélyben van - szintén érdemes beavatkozni, de ezt tényleg csak akkor tegyük meg, ha esély sincs a biztonságos kirepülésre.
Milyen fiókát találtam?
Az első kérdés annak minél pontosabb meghatározása, hogy milyen korú és milyen táplálkozású madárfiókáról van szó. A legrosszabb, és szerencsére ritkább eset, hogy még csupasz és vak fiókákat találunk. Ezek a madarak csak néhány órásak vagy naposak, még szinte mozgásképtelenek, ezért ha a földön találjuk őket, tudhatjuk, hogy a fészekkel nagy baj történt, leszakadt vagy kilyukadt. Az ilyen fiatal madarak nem képesek magukhoz hívni a szülőket, így segítség nélkül biztosan elpusztulnak. A tollas, aktívan mozgó, szaladni és kicsit repülni is képes fiókákat többnyire nem kell megmenteni, mert ők már elhagyták a fészket (lásd az előző fejezetet).
Ha olyan fiatal madarakról van szó, amiket néhány napig vagy egy-két hétig nevelnünk kell, jó tudni, hogy milyen táplálkozású fajjal lehet dolgunk. Az egyenes, csipesszerű csőr rovarevő, a tövénél vastag, kúpos csőr magevő madárra utal; a kampós csőr, az erős karmos lábak a ragadozó madarakra jellemzőek, és ha a szemek egymás mellett, nem pedig a fej két oldalán helyezkednek el, akkor valamelyik bagolyfaj, általában az erdei fülesbagoly fiókájával hozott össze bennünket a sors. A következő lépés a fiókák állapotának felmérése, ami némi tapasztalatot igényel, ennek hiányában figyeljünk az árulkodó jelekre. A gubbasztás, a csukott szem, a felborzolt tollazat, a letargia rossz jel, a furcsán álló végtagok sérülésre utalnak; a remegés, furcsa mozgás hátterében mérgezés, agyrázkódás, öröklött idegrendszeri megbetegedés állhat. Figyeljük meg a madár szemét, ebben a szülői tapasztalat sokat segít, mert a beteg fióka szeme ugyan olyan fénytelen vagy éppen ellenkezőleg csillogó, mint egy beteg kisgyereké. Ha egy fióka a megtalálását követő egy-két órán belül nem kezd el tátogni vagy sipítozva táplálékot kérni, akkor valószínűleg beteg vagy sérült.
Hogyan fogjam meg?
A megmentendő fiókák egyik legfontosabb jellemzője, hogy megfogásuk egyszerű, gyakorlatilag csak fel kell venni őket a földről. Ha a madár nem fér el a markunkban vagy nagyon agresszív, a legjobb, ha egy pokróccal, ronggyal, ennek hiányában pulóverrel vagy inggel borítjuk le. A fej letakarása megnyugtatja még az ilyen vad állatokat is, és egyszerűbbé teszi a megfogásukat.
Szállítás és elhelyezés
Nagyon kicsi, csupasz fiókák esetében egy műanyag margarinos dobozt béleljünk ki száraz fűvel vagy papírzsebkendővel, és ebbe a mesterséges fészekbe tegyük a csöppségeket. Ha hűvösnek érezzük az időt, az etetések közti szünetekben egy könnyű ronggyal vagy papírzsebkendővel letakarhatjuk a fészket. Tollasodó vagy már tollas fiókánál egy sok szellőző lyukkal ellátott papírdoboz a legjobb szállító, és rövid távú elhelyezési hely. A lecsukott tetejű doboz védett, sötét, kiegyenlített hőmérsékletű környezete segít megnyugtatni a madarakat. A dobozba érdemes néhány marék füvet, szénát vagy szalmát tenni, de az újságpapír bélelés is jó az ürülék felszívásához (naponta cseréljük az almot!), ami fontos a madarak tollazatának tisztán tartása miatt. Kisebb madarak esetén érdemes a papírdoboz két szemközti oldalán átszúrni egy ujjnyi vastag ágat, és erre ültetni az erre már alkalmas méretű fiókákat. Hosszú távon a nagy fiókákat érdemes megfelelő méretű, több ülőrúddal ellátott madárkalitkában elhelyezni. Ha ezt macskamentes helyre tudjuk a szabadba kiakasztani, jó esélyünk van arra, hogy a fiókák csipogását meghallja egy felnőtt fajtárs, és a rácsokon keresztül akár etetni is kezdi őket. Ez azért különösen kívánatos, mert így a visszavadítás és a tanítás folyamata is egyszerűbb és gyorsabb.
Etetés és itatás
A macskák számára készült konzervhús; a túróból, reszelt sajtból, főtt tojásból álló keverék; a forrázott lisztkukac; a nyers marhahús (elsősorban szív) az elsősegély jellegű madáretetés alapanyagai. A megtalálást (a madarak ekkor vannak a legrosszabb állapotban) követő első néhány etetéskor a táplálékfalatkákat - gyors energia utánpótlásként - szőlőcukorba (oldat vagy por) is márthatjuk. Ezek a „húsevő” táplálékok a még nem önellátó magevők felneveléséhez is megfelelőek, mert a legtöbbjük rovartáplálékot is hord a fiókáinak.
A fiókanevelés fontos táplálékkiegészítője a gyógyszertárakban olcsón beszerezhető kalcium-foszfát és a multivitamin por. Előbbi a magas fehérjetartalmú élelem előidézte gyors csontnövekedést segíti, megakadályozza az angolkór (puha, meggörbülő csontok, gyenge ízületek) kialakulását, a multivitamint pedig nélkülözhetetlen az egészséges, a majdani repülésre alkalmas tollazat kifejlődését. A kalciumba akár mindegyik vagy minden második táplálék falatot érdemes beleforgatni – ha nem tapad, előtte mártsuk vízbe -, a multivitamin esetében elegendő minden etetéskor egy-egy ilyen falatot adni minden madárnak.
Kezdetben az oválisra gyúrt vagy ilyen alakúra vágott falatok ne legyenek vastagabbak a csőr átmérőjének felénél, és ne legyenek hosszabbak a csőrnél. Ha a fiókák már megszoktak minket és aktív tátogással kérik az élelmet, ennél nagyobb „gombócok” is adhatók. Az etetéshez a legjobb hosszú szárú, lekerekített végű fém csipeszt használni, mert ezzel a táplálékot mélyen a torokba tudjuk tolni. Ha a fióka nem tátog, nem nyitja ki a közeledésünkre a csőrét, mutató és hüvelykujjunkkal felülről fogjuk meg, majd óvatosan nyissuk szét a csőrt addig, hogy a csipesszel a falatot a szájnyílásba tudjuk csúsztatni. A falatokat érdemes az itatóvízbe mártani, mert ez könnyíti a nyelést, és egyben gondoskodik a vízutánpótlásról is. Az etetett fiókát érdemes a doboz szélére vagy az ujjunkra ültetni. Ha még nem tud kapaszkodni, ugyanakkor nagyon ugrál (különösen az etetés elején, amikor még farkaséhes), borítsuk rá a 45 fokban megdöntött, félig csukott tenyerünket úgy, hogy a nyaka és a feje az összeérintett hüvelyk és mutató ujjunk között bukkanjon ki.
Az etetés gyakorisága kapcsán általános szabály, hogy a hangosan enni kérő fiókákat mindig meg lehet etetni, minél kisebb a madár, annál gyakrabban, de legalább óránként mindenképpen nézzünk rá a madárra, és kínáljuk meg. Csak nappal etessünk (a bagoly fiókákat is), mert éjjel mind a madaraknak, mind nekünk pihennünk kell. Egy csupasz énekesmadár fióka felnevelése 2-3 hétig tarthat, míg egy nagy, már majdnem repülős fiókáról sokszor csak 2-3 napig kell gondoskodnunk.
A galamb- és gerlefiókák etetése némileg bonyolultabb a rovarevőkénél (a fiókáikat a magevők is rovarral etetik) és a ragadozókénál, mert ezek begytejjel táplálják az utódaikat. Az ilyen árváknak kezdetben naposcsibe indítótápot kell beáztatni, és levágott tűcsonkú műanyag fecskendővel határozottan a csőrébe juttatni. A fióka növekedésével párhuzamosan kukorica-, napraforgó- és búzadara keverékre térhetünk át, amit hasonlóan kell a madárba diktálnunk. A fióka néhány etetés után már aktívan kéri a táplálékot, ami nagyban megkönnyíti az etetésüket. A hatalmasra táguló begyű fiókákat (a begy teltsége egyben visszajelzést ad az szükséges mennyiségről) érdemes ritkábban, esetenként alaposan jóllakatva etetni.
Felkészítés az elengedésre
Amint a fiókák elég nagyok a járásra, kapaszkodásra, tegyük őket egy megfelelő méretű madárkalitkába. Ebben az etetés is könnyebb, mivel a csipesszel a rácson keresztül is benyújtható az ennivaló. A kalitkában a fiókáknak kellő terük van a mozgásra, szárnypróbálgatásra, ami elengedhetetlen az önálló életre való felkészülésben. Amint a madarak a kalitkába kerültek, a kézből történő etetés mellett egy tálkában mindig legyen előttük megfelelő táplálék és víz is, hogy gyakorolhassák az önálló táplálkozást és ivást. Nagyon fontos, hogy ekkorra már tisztában legyünk a „madarunk” felnőttkori táplálkozásával, mert a megevőknek (kúpos csőr) apró szemű magvakat kell az etetőtálkába helyeznünk. Rovarevők esetében élő lisztkukacot, baglyoknak egy mélyebb műanyag dobozban élő egeret vagy sáskát, tücsköt adjunk, hogy gyakorolhassák a vadászatot. Az idő előrehaladtával fokozatosan csökkentsük az etetések gyakoriságát, így késztetve a fiókákat az önállósodásra. Legalább néhány nappal az elengedés előtt a kalitkát nappalra tegyük ki a szabadba, árnyékba (ügyeljünk, hogy a macska ne érhesse el), hogy a madarak szokják a klímát. Ha van egy kis szerencsénk, egy öreg madár felfedezi a kicsiket, és a gondozásába veszi, etetni kezdi őket. Végül a fiókákat egy bőséges etetés után engedjük el egy bokros, erdős helyen, a nappali madarakat a délelőtti, a baglyokat a késő esti órákban.
Hova vihetjük a talált fiókákat?
Amennyiben nincs időnk vagy lehetőségünk heteken át gondozni a mentett fiókákat, juttassuk el őket a megfelelő szakintézetbe. A madarakat befogadó intézmények néhány kivételes esetet nem számítva nem tudnak kimenni az állatokért, korlátozott anyagi lehetőségeik miatt csak akkor tudnak segíteni, ha a madarak már hozzájuk kerültek! Ezért a legjobb megoldás, ha felhívjuk a legközelebbi madármentő állomást vagy állatkertet, majd mi magunk visszük be a fiókákat. Az alábbi linkek segítik a tájékozódást, de a tudakozó 198-as számán is megkérdezhetjük a szervezet aktuális telefonszámát és címét:
Magyar Állatkertek Szövetsége
Hortobágyi Madárkórház Alapítvány
Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Górés tanyai madármentő állomás
Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság Chernel kerti Madárvédelmi Mintatelep
(tel.: Horváth Ildikó 94/563-174, 94/563-175)
MME Fenékpusztai madárgyűrűző és madármentő állomás
(Benke Szabolcs: 20/519-2721)
Madármentő Állomás Mályi
(Lehozczky Krisztián: 30/689-2727)
Ócsai Madárgyűrűző Állomás
Vadmadárkórház Természetvédelmi Alapítvány
(Dr. Berkényi Tamás: 30/946-4991)
Ne felejtsük el, hogy ha nem közszolgálatot ellátó, ingyenes madármentő állomásra vagy állatkertbe, hanem állatorvoshoz visszük az esetleg sérült vagy beteg fiókákat, a kezelés költségét - ami akár több tízezer Ft is lehet- nekünk kell kifizetnünk!
Forrás: MME (http://www.mme.hu/maganyos_fiokat_talaltam)
2015. május 31.
2015. május 24.
2015. május 23.
Érdekességek a madarakról IV. Cinegék
Hogy színesek némiképp hibás megfogalmazás. A barna, a szürke, a fekete, a sárga, a rozsdabarna és a narancssárga (és ezek rokonszínei) a tollak festékanyagainak köszönhetőek, de a kék szín egészen más. Azok barna tollak, csak a szerkezetük lévén megtörik és a kék színű fényt visszaverik. Ha alkalmunk adódik, nézzünk meg egy kék cinege tollat és tartsuk a fény felé. Barnának fog látszani.
Ám a saját tükörképük gyakran megzavarja őket. Ha egy tükröződő felületen, vagy egy visszapillantó tükörben megpillantják magukat, gyakran ellenséges, betolakodó madárnak hihetik tükörképüket, amellyel hetekig is harcolhatnak. Ez a jelenség főként tavasszal megfigyelhető, mikor a hím a saját fészkét és territóriumát védi.
Télen ezt a rossz szokásukat mintha elhagynák, ugyanis csapatokba verődnek, akár fakúszokkal és ökörszemekkel. Egy téli éjszakán egymás szigetelőnek használják, így akár testhő 50%-át is megspórolhatják. Gyakran együtt is repülnek. Felváltva csapkodnak szárnyaikkal, így akár 10%-al is csökkentik heti repülési energiaigényüket.
Tavasszal indul a költési időszak. Persze logikus, hogy a kisebb madárnak kisebb is a tojása. Ám nem elhanyagolható a relativitás, azaz, hogy a madarak testtömegéhez képest mekkora tojást tojnak, és mekkora fészekaljjal rendelkeznek. Egy bütykös hattyúnak a tojása a testtömegének 4%-át teszi ki és az egész fészekalj is csak a 23%-át Ezzel szemben a széncinege tojás 12%-a a madár testsúlyának és az egész fészekalj több, min egy egész széncinegét tesz ki (130%).
Ekkora „családot” bizony etetni sem könnyű. Egy cinege naponta akár ezerszer is fordul, hogy megetesse fiókáit. Így nem csoda, hogy télen spórolja energiatartalékait. Régen talán még könnyebb volt az
További érdekesség, hogy az amerikai kontinensen cinegék is találhatóak a szimbólumok között. Az USA-ban Maine állam és a kanadai New Brunswick tartomány madara egyaránt a Kanadai cinege.
2015. május 21.
Miért meggyvágó a meggyvágó?
A meggyvágó télen is etetővendég és a napraforgó magot úgy darálja, mint ahogy egyetlen madár sem. De az etetési szezon végével áttér más táplálékra. Érik a cseresznye (igaz mégsem meggy) és más madárral ellentétben a meggyvágó nem a gyümölcs húsát fogyasztja. Robusztus csőrével könnyen széttöri a cseresznye- és meggymag csontos héját. Nem éri be kevesebbel, mint a gyümölcs magja.Még több információ a madárról: http://varosimadarak.hupont.hu/6/meggyvago
Kép: Szomszéd Andrásné
Forrás: MME
2015. május 12.
Madarak és Fák Napja
Kis hanganyag a Madarak és Fák Napja alkalmából. Hajnali madárkoncert az első emeleti ablakból. :)
2015. április 24.
Etetés: vége
Talán most már kijelenthető a folyamatos meleg napok után, hogy az etetési szezonnak: VÉGE.
Ami még nagyon fontos: az elmúlt hetek viszonylag csapadékmentesek voltak, csak az elkövetkezőkben lehet némi csapadék. Egyre melegebb van, közeleg a nyár, ami megnöveli a kiszáradás esélyét. Ezért, ha lehetséges, itassuk a madarakat valamilyen formában. Az itató lehet egy műagyag virágalátét is. Nálam egy önitató van felszerelve, ami a képen is látható.
Addig is itt a tavasz, jó az idő, hallgassuk a madarak csicsergését!
Már nincsenek éjszakai mínuszok, lassan az összes fa kizöldül és egyre több a rovar is. Emellett a madarak is egyre kevesebbet látogatták az etetőt, így elérkezettnek láttam, hogy pihenni küldjem az etetőt. Mind a virágosláda, mind az etető tisztításon esett át. Ez azért is fontos, mert mind a madarakra, mind az emberekre veszélyes kórokozók eltűnjenek. Fontos, hogy az etetést, most már be kell fejezni, mert a fiókák folyamatosan bújnak ki a tojásokból és a magok el is pusztíthatják a kicsiket. Még nem elég fejlettek a magok elfogyasztásához.
Ami még nagyon fontos: az elmúlt hetek viszonylag csapadékmentesek voltak, csak az elkövetkezőkben lehet némi csapadék. Egyre melegebb van, közeleg a nyár, ami megnöveli a kiszáradás esélyét. Ezért, ha lehetséges, itassuk a madarakat valamilyen formában. Az itató lehet egy műagyag virágalátét is. Nálam egy önitató van felszerelve, ami a képen is látható.
Addig is itt a tavasz, jó az idő, hallgassuk a madarak csicsergését!
2015. április 18.
Etessek? Ne etessek?
Sokakban felmerül a kérdés. Viszonylag jó idő van, etessem még a madarakat?
A válasz: még igen.
Sok tényezőtől függ az etetés befejezése.Elképzelhetőek fagyok, még csak most nyílik és virágzik
minden fa, bokor, valamint a rovarok mennyisége is viszonylag kevés. Ha jó megfigyelők vagyunk, az etető látogatottságából is vonhatunk le következtetéseket, ami azért is fontos, mert lokálisan is nagyok lehetnek az eltérések. Ha télhez képest jóval kevesebben vannak, akkor elkezdhető a "leszoktatás". Ez annyit takar, hogy napról napra, hétről hétre egyre kevesebb táplálékot helyezünk ki a madaraknak, így máshol is kell kutatniuk élelemért. Viszont, ha sokan járnak még mindig, folytatódhat az etetés. Arra viszont figyelni kell, hogy május első-második hetééig be kell fejezni az etetést. Ekkor kezdenek a fiókák kikelni és a szilárd magtól meg is fulladhatnak.
Lényeg a lényeg, hogy etessünk még, de elkezdhető a leszoktatási fázis.
A válasz: még igen.
Sok tényezőtől függ az etetés befejezése.Elképzelhetőek fagyok, még csak most nyílik és virágzik
Lényeg a lényeg, hogy etessünk még, de elkezdhető a leszoktatási fázis.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)