Általában a madarak a több fészkelőhely, a bőséges táplálék,
és a kisebb konkurenciaharc reményében költöznek a városi betondzsungelbe. Viszont
a városokban jóval nagyobb a stresszhatás éri a madarakat nap, mint nap. Az
autók, repülőgépek, és más berendezések által kiadott hangos, alacsony
frekvenciájú háttérzaj nagyon megnehezíti a hanggal kommunikáló állatok, főként
a madarak dolgát. Ez a zaj a madarak hangját is eltorzítja. A madarak éneke a
territórium védésében, a nőstények odavonzásához és az információ cserében
fontos szerepet játszik. De a város morajló háttérzaja elnyomja éneküket és szó
szoros értelmében megpróbálják ez a zajt túlcsicseregni. A nagy zaj miatt
sokkal hangosabban kell dalolniuk a madaraknak és némely hangutánzó faj pedig
érdekes hangokat produkál. Például a motorfűrészt, vagy a fényképezőgép
kattanását is megtanulta néhány faj. A városi tollasok nemcsak hangosabban, de
más frekvencián is énekelnek. Sokkal magasabb frekvencián kell énekelniük, ha
szót akarnak érteni egymással. Több nagyobb európai nagyvárosban készítettek
hangfelvételeket városi és vidéki széncinegék énekéről, majd a két kapott
eredményt összehasonlították. Az eredmény szerint a két életformában élő
széncinegék éneke több dologban is eltér. A városi madarak magasabb
hangtartományban énekelnek, valamint gyorsabb, főleg az ismétlődő dalfordulatok
első elemei esetében. Ezen kívül megtanulnak különböző madárfajoktól különböző
strófákat. Egy rotterdami széncinege egy 16 hangjegyből álló kék cinege
dallamot is beépített a dallamába. Az énekben bekövetkezett változást
speciációnak nevezik. A speciáció, azaz fajkeletkezés során egy élőlény két,
vagy több fajra válik szét az elszigetelt populációra ható eltérő környezeti
nyomás hatására.
A madarak bevetnek még egy eszközt, hogy hallhatóvá váljanak a
hatalmas zajszennyezés közepette. Kevesebb mély hangot adnak ki és a mélyebb
hangokat is elnyújtják. Ezen kívül a hímek jóval magasabban is énekelnek. A
vizsgálatok szerint a városi madarak kifinomultabban oldják meg a zajproblémát,
mivel a jelek szerint a hirtelen megváltozott háttérzajkor is gyorsan tudják
megváltoztatni hangjukat. Aggodalomra ad okot az, hogy például az erdei pinty
és az erdei szürkebegy nem rendelkezik ekkora nagy hangterjedelemmel, hogy a
városi zajszint fölé emelhesse a hangját. Az utóbbi időben megváltozott a
városban élő madarak stratégiája is.
Nagyobb a túlélési esélyük, ha a
városokban maradnak és nem vonulnak több ezer kilométert, minthogy kockára
tegyék magukat. A városban valószínűbb, hogy túlélik a telet, mintha elvonulnának
délre és onnan visszajönnének. Így a városi madarak örülhetnek, ha egyetlen
gongjuk csupán az, hogy meg tudják egymást érteni az autók és a gépek zaja közt
is.