A nagyvárosok egyik legmeghatározóbb és legikonikusabb
madarai a galambok. Nap mint nap látni őket, hallani jellegzetes gurrogásukat,
turbékolásukat. Sokan aranyos tubi-tubinak, mások gusztustalan repülő
patkányoknak hívják. De hogyan is lettek a galambokból városi madarak?
Eredetileg a szirti (most már házi) galambok sziklafalakon
költöttek. Az ember körülbelül 5000 éve kezdte őket háziasítani Közép-Ázsiában
és Egyiptomban. Egyrészt postagalamb-szolgálat miatt, de inkább fehérjedús húsa
miatt. A balkáni gerle a 20. században Indiából és Nyugat-Kínából érkezett és
meghódította egész Európát.
A galambok odacsalogatására galambdúcokat építettek. Ebben
párosodhattak, majd a tojásaikat és a madarakat is előszeretettel
elfogyasztották. Európában Nagy-Britannia járt az élen 25.000 galambdúccal, de
Egyiptomban még a mai napig is találhatóak galambdúcok.
A Bibliában is találhatóak galambok, sőt az egyik
legnépszerűbb madár volt. Az Ótestamentumban a galamb hozta a bizonyítékot
Noénak a világ újjászületéséről. Az Újtestamentumban a Szentlélek jelenik meg
galamb alakjában.
Az ókori Görögországban már használtak postagalambokat. Az
olimpiai győztesek nevét is ők vitték a városokba. A távíró előtt a tőzsdei
ügynökök is postagalambokkal továbbították az információkat. Egyes
jachtversenyekről is galambokkal tudósítottak, sőt galambdúcokat is
felszereltek a jachtokra.
A világháború bekövetkeztével a galambok szerepe megnőtt. A
bombázások során a kommunikációs vonalak megsemmisültek, így jöttek a képbe a
postagalambok. Kis fémcsőben vitték az üzeneteket, amelyeket a hátukra
csatoltak. A leghíresebb katonagalamb G. I. Joe, aki 1000 brit katona életét
mentette meg. A tervek szerint a brit dandár 1943. október 18. reggelén
megtámadta volna az olasz Vecchia városát, miután az amerikai bombázás
meggyengítette a német ellenállást. A németek a bombázás előtt visszavonultak
és a britek idő előtt bevonultak. A légitámadást törlő üzenettel küldték el G.
I. Joe-t, aki éppen időben érkezett a légibázisra, így mentve meg az ezerfős
brit csapatot. Emellett a második világháborúban 54.000 amerikai és 250.000
brit postagalamb is szolgált.
Később vizsgálni is kezdték a postagalambokat. William
Keeton amerikai biológus 1970-ben galambok egyik csapatára nem mágneses
rézrudat, míg a másik csapatra mágneses vasrudat helyezett. A mágneses rúddal
felszerelt galambok nehezebben találtak haza, mint a rézrúddal felszereltek. Ez
azt jelenti, hogy a galambok a Föld mágneses vonalait használják a
navigáláshoz, amit a mágneses rúd megzavart.
Egy másik kísérletben pedig megfigyelték, hogy egyes
galambok meg tudják különböztetni Monet és Pisaco képeit. Ez azt jelenti, hogy
ezek a madarak is az emberhez hasonlóan képesek a színek és mintázatok
elkülönítésére.
Lényegében a ping-pongra is megtanították őket. Egy mini
ping-pong asztalon játszanak egy labdával. Ha az egyik oldalon leesik a labda,
akkor a másik oldalon lévő galamb ehet az alul elhelyezett magokból.
A világháború végével megszűnt a galambok munkája így
sokakat útjukra engedtek a szabadba. Ez is közrejátszott abban, hogy a városok
madarai legyenek. Megszokták és igényelték az emberek közelségét. Megjelentek a
modernebb távközlési eszközök, így csupán hobbi galambászok maradtak. Egy
hobbimadárként tartott galamb körülbelül 20 évig is elél.
A háború mellett a betelepítés is közrejátszhatott
elterjedésükben. A betelepített madarak kétharmada hat csoportba sorolható:
vízimadarak, fácánok, galambok, papagájok, verebek és pintyek.
A mai galambok teljesen más mentalitásúak, mint elődeik.
Teljesen beilleszkedtek a nagyvárosok pörgős világába, több táplálékot
találnak, védettebb helyen vannak, és tél is elviselhetőbb a nagyvárosokban. Szökőkutakban,
ivócsapokból isznak és fürdenek. Emellett szorgosan nevelik fiókáikat, ugyanis
az év tíz hónapjában fészkelhet és nevelhet fiókákat, akár 5-6 fészekaljat is
évente. Főként monogámia jellemző rá, azaz egy párral élheti le az életét.
Viszont ha a pár egyik tagja elpusztul, keres magának új párt. Emellett a
nagyvárosokban sem mese az élet. Komoly gondot jelent a hőség számukra. A
„gégerezegtetéssel” tudják hűsíteni magukat. Bár a madarak is lihegnek, ám ez
jóval több energiát emészt fel. A gégerezegtetés a felső torok bőrének
rezegtetéséből és lebegtetéséből áll. A torokterület vénafonata hőcserélőként
működik: a torok bőrhártyáján keresztül víz és hő távozik.
Érdekesség még, hogy Grenada ország nemzeti madarak a
grenadai gerle, valamint Palau madara pedig a palaui gyümölöcsgalamb. A
legkisebb galambfaj az Ausztráliában élő gyémántgalambocska (30g), legtermetesebb
rokona pedig az új-guineai koronásgalamb (2000g). Emellett Magyarországon több
kocsmát is elneveztek madarakról, mint például a fehér galamb, fácán, fekete
holló, vagy a kacsa.