Érdekességek a madarakról VII. Galambok

A nagyvárosok egyik legmeghatározóbb és legikonikusabb madarai a galambok. Nap mint nap látni őket, hallani jellegzetes gurrogásukat, turbékolásukat. Sokan aranyos tubi-tubinak, mások gusztustalan repülő patkányoknak hívják. De hogyan is lettek a galambokból városi madarak?

Eredetileg a szirti (most már házi) galambok sziklafalakon költöttek. Az ember körülbelül 5000 éve kezdte őket háziasítani Közép-Ázsiában és Egyiptomban. Egyrészt postagalamb-szolgálat miatt, de inkább fehérjedús húsa miatt. A balkáni gerle a 20. században Indiából és Nyugat-Kínából érkezett és meghódította egész Európát.

A galambok odacsalogatására galambdúcokat építettek. Ebben párosodhattak, majd a tojásaikat és a madarakat is előszeretettel elfogyasztották. Európában Nagy-Britannia járt az élen 25.000 galambdúccal, de Egyiptomban még a mai napig is találhatóak galambdúcok.

A Bibliában is találhatóak galambok, sőt az egyik legnépszerűbb madár volt. Az Ótestamentumban a galamb hozta a bizonyítékot Noénak a világ újjászületéséről. Az Újtestamentumban a Szentlélek jelenik meg galamb alakjában.

Az ókori Görögországban már használtak postagalambokat. Az olimpiai győztesek nevét is ők vitték a városokba. A távíró előtt a tőzsdei ügynökök is postagalambokkal továbbították az információkat. Egyes jachtversenyekről is galambokkal tudósítottak, sőt galambdúcokat is felszereltek a jachtokra.

A világháború bekövetkeztével a galambok szerepe megnőtt. A bombázások során a kommunikációs vonalak megsemmisültek, így jöttek a képbe a postagalambok. Kis fémcsőben vitték az üzeneteket, amelyeket a hátukra csatoltak. A leghíresebb katonagalamb G. I. Joe, aki 1000 brit katona életét mentette meg. A tervek szerint a brit dandár 1943. október 18. reggelén megtámadta volna az olasz Vecchia városát, miután az amerikai bombázás meggyengítette a német ellenállást. A németek a bombázás előtt visszavonultak és a britek idő előtt bevonultak. A légitámadást törlő üzenettel küldték el G. I. Joe-t, aki éppen időben érkezett a légibázisra, így mentve meg az ezerfős brit csapatot. Emellett a második világháborúban 54.000 amerikai és 250.000 brit postagalamb is szolgált.

Később vizsgálni is kezdték a postagalambokat. William Keeton amerikai biológus 1970-ben galambok egyik csapatára nem mágneses rézrudat, míg a másik csapatra mágneses vasrudat helyezett. A mágneses rúddal felszerelt galambok nehezebben találtak haza, mint a rézrúddal felszereltek. Ez azt jelenti, hogy a galambok a Föld mágneses vonalait használják a navigáláshoz, amit a mágneses rúd megzavart.

Egy másik kísérletben pedig megfigyelték, hogy egyes galambok meg tudják különböztetni Monet és Pisaco képeit. Ez azt jelenti, hogy ezek a madarak is az emberhez hasonlóan képesek a színek és mintázatok elkülönítésére.

Lényegében a ping-pongra is megtanították őket. Egy mini ping-pong asztalon játszanak egy labdával. Ha az egyik oldalon leesik a labda, akkor a másik oldalon lévő galamb ehet az alul elhelyezett magokból.

A világháború végével megszűnt a galambok munkája így sokakat útjukra engedtek a szabadba. Ez is közrejátszott abban, hogy a városok madarai legyenek. Megszokták és igényelték az emberek közelségét. Megjelentek a modernebb távközlési eszközök, így csupán hobbi galambászok maradtak. Egy hobbimadárként tartott galamb körülbelül 20 évig is elél.

A háború mellett a betelepítés is közrejátszhatott elterjedésükben. A betelepített madarak kétharmada hat csoportba sorolható: vízimadarak, fácánok, galambok, papagájok, verebek és pintyek.

A mai galambok teljesen más mentalitásúak, mint elődeik. Teljesen beilleszkedtek a nagyvárosok pörgős világába, több táplálékot találnak, védettebb helyen vannak, és tél is elviselhetőbb a nagyvárosokban. Szökőkutakban, ivócsapokból isznak és fürdenek. Emellett szorgosan nevelik fiókáikat, ugyanis az év tíz hónapjában fészkelhet és nevelhet fiókákat, akár 5-6 fészekaljat is évente. Főként monogámia jellemző rá, azaz egy párral élheti le az életét. Viszont ha a pár egyik tagja elpusztul, keres magának új párt. Emellett a nagyvárosokban sem mese az élet. Komoly gondot jelent a hőség számukra. A „gégerezegtetéssel” tudják hűsíteni magukat. Bár a madarak is lihegnek, ám ez jóval több energiát emészt fel. A gégerezegtetés a felső torok bőrének rezegtetéséből és lebegtetéséből áll. A torokterület vénafonata hőcserélőként működik: a torok bőrhártyáján keresztül víz és hő távozik.

Érdekesség még, hogy Grenada ország nemzeti madarak a grenadai gerle, valamint Palau madara pedig a palaui gyümölöcsgalamb. A legkisebb galambfaj az Ausztráliában élő gyémántgalambocska (30g), legtermetesebb rokona pedig az új-guineai koronásgalamb (2000g). Emellett Magyarországon több kocsmát is elneveztek madarakról, mint például a fehér galamb, fácán, fekete holló, vagy a kacsa. 

Reflektálás (videóval)

Az előző blogbejegyzésben írtam, hogy mi várható ilyen hideg időben. A mínusz fokok megtették hatásukat és szinte folyamatosan voltak ma az etetőnél. Ami külön meglepő, hogy még a feketerigók is megjelentek ez első emeleten, pedig az avarszinten élő faj nem éppen szeret a magasban táplálkozni. Ez azt jelent, hogy az avarszinten nincs elegendő táplálék számukra. Megjelentek a galambok is ugyanezen okból.
Másik bejegyzésben már írtam az etető hierarchiáról is. Örülök, hogy ezen a videón szemléltetni tudom. A kék cinege fölött a szén cinege áll, nem is zavarja el, de a feketerigó az abszolút domináns.
Emellett átálltam a magvakra a hideg idő miatt. Amint a videón is látszik, amíg van dió, mást nem is igazán fogy.

Nehogy lemaradjon valamiről! Iratkozzon fel a hírlevélre az oldalsávban!

Etetőt, itatót feltölteni!

Kemény mínuszok várhatóak az elkövetkező napokban. Ilyenkor rendszeresen és többen látogatják az etetőket. Főként dióval és napraforgómaggal érdemes etetni.

Éjszakánként -10°C is lehet és nappal sem lesz plusz fok. Bár hó nincs, mégis igazi téli idő várható. Ilyenkor szokták megrohamozni az etetőket és a környező erdőkből is a települések, városok felé veszik az irányt a több táplálék reményében. Egész csapatok érkezhetnek az etetőkbe és egész nap ott is maradhatnak. Ilyen hidegben viszont a gyümölcsökről, szalonnáról érdemes átállni a magokra, amik nem fagynak meg. A diónak nagyon magas az olajtartalma, nagyon kedvelt csemege.
Mivel száraz időszak várható, itatni is érdemes. Napos helyre kihelyezett cukros vizes itató szinte folyamatosan biztosít vizet a madaraknak.

További tanácsok ITT és ITT!

Elindult a Városi Madarak online MADÁRHATÁROZÓ! Látott egy városi madarat, de nem tudja milyet? Találja meg a határozóban!

Etetőhierarchia - etetőforgalom

Aki már hosszabb ideig kémlelte a az etetőt, az biztos észrevette, hogy bizony hierarchia alakult ki, azaz rangsor alakul ki, hogy ki és mikor ehet. Persze a nagy etetőknél nem feltétlen alakul ki, mivel sok madár egyszerre tud enni. A hierarchia nálam a következőképp néz ki: A csúcson a galambok állnak.3-4 fős csapatokban érkeznek és addig nem is moccannak el, amíg jól nem laknak. Utánuk a széncinegék jönnek, azok közül is az agresszívebb példányok. Általában szeretnek egyedül étkezni, elkergetik, vagy megvédik elsőbbségüket. A többiek pedig egymást harcba legyőzve jutnak a táplálékhoz. Őket követi a kék cinege és a meggyvágó. A meggyvágót ritkán látni, így gyakran a kék cinegék uralják az etetőt a széncinegét után. Végül a többi madár következik.
Ám ez a hierarchia havazások előtt és kemény téli hideg éjszakák után majdhogynem megszűnik. A kis etetőben egyszerre két-három madár is eszik és a fajösszetétel is változó. Megszűnik a harc, csupán kisebb csatározások alakulnak ki, de ezek elhanyagolhatóak.

Mivel ilyen hideg van kint érdemes nagyobb mennyiségben napraforgómagot és diót kihelyezni a gyümölcsök helyett és amint visszaáll az enyhébb idő újra lehet "vegyes" etetésre térni. A "feletti" és az "alatti" tápláléktípusokról ITT olvasható részletesebben